I. Évad 3. rész 08/30 L

.:: Zoe szemszöge ::.

– Ez valami bámulatos – ámuldoztam, amikor már mentünk vissza az előszobába a bőröndökért.

– Egyet értek, de mennyi az idő? – kérdezte Leila.

– Öt óra – pillantottam az ajtó felett található órára.
Kezdtem el felcipelni a bőröndjeimet. Áldom az eget, hogy csak egy emelet kellet felhúzgálni a csomagokat.

1 óra alatt bepakoltam, sőt még a cipőket is levittem az előszobai szekrénybe. Lehet, hogy csak most lesznek benne, utána összevissza szétdobálva fogom majd tartani, de a helyükre kerültek. Rend a lelke mindennek, de szigorúan csak az elején.

– Hogy állsz? – nyitottam be a szobába. – Atya úr isten, mi volt itt tornádó? Az én volt szobámba nem, volt ekkora rumli. Pedig, ott soha semmi nem volt a helyén.

A szobában a ruhák össze-vissza dobálva, cipők szanaszét, volt egy pár ami az ajtó kilincséről logót le, szekrények tárva nyitva a párnák ledobálva takaró a földön szék az ágyon, fogalmam sincs miért került oda, de szinte Leila sem tudta, bőröndök az ajtóban el torlaszolva az utat, biztos azért hogy a ruhát ne szökjenek el tőle. A szőnyegek meg arrébb vannak rakva összehajtogatva.

– Nem tudom mit vegyek fel – dőlt el az ágyon Leila, közben a szemét a kezeivel takarta.

– Valamit tuti, mert ha így mész ki azonnal letámad – mutattam rá, mert csak egy fekete melltartó meg egy hozzá illő fekete csipkés tanga volt rajta.

– De mit vegyek fel, hogy álljon a hajam a sminkem sincs még kész és hétre beszéltük, meg hogy ide jön.

– Van 1 kerek óránk – kezdtem el pakolni a ruhákat, hogy legalább tudjam milyen rongyokat rejtegetett a rumli.

– Megcsinálom a hajam meg a sminkem addig keresel nekem ruhát? – nézet kiskutya szemekkel.

– Igen, de készülődj mert lekésed a randid a szöszivel.

– Niall-nak hívják – kiabált ki a fürdőből.

– Nekem szöszi marad – vittem ki a szobából a bőröndöket.

Miközben kivittem a cipőket találtam egy párat, ami jól menne a ruhához. A ruhát így is az ágy alól halásztam ki.

– Szerinted ez jó lesz? – kérdezte Leila miközben megfordult, hogy megnézzem a haját.

– Tökéletes, és mit szólsz ehhez a ruhához? – mutattam az összepakolt ruhára, meg a hozzá kiválasztott kiegészítőkre.

– Imádom köszönöm – ölelt meg és azonnal el is lökött magától, hogy felvegye a ruháit.

– Szívesen, öltözz gyorsan. 

Megindultam a konyha felé, hogy egyek valamit. Kinyitottam a hűtőt és szembesültem a ténnyel miszerint üres. Még ötször-hatszor kinyitottam és reménykedtem benne, hogy mikor újra kinyitom kaja lesz benne. Ezt a bűvész türköt még gyakorolnom kell. De az megy, hogy úgy tegyek be valamit másik farzsebébe ölelés közben, hogy ő nem vegye észre. Ezt megtanultam, körülbelül mást nem is tudtam. Ennyit arról, hogy bűvészkedéssel fogom majd megkeresni a kenyerem.

– El kellene menni boltba – gondolkoztam hangosan.

– Miért, nincs itthon semmi kaja? – kérdezte Leila teljes harci díszbe.

– Nincs, de azt sem tudom hol van bolt.

– Niall meg megmondja.

– Ááá, de nincs kedvem elmenni, jobban érdekel az a medence a kertben.

– De mész, majd meg mondja, a legrosszabb esetbe eltévedsz és egy taxit hívsz, hogy hozzon haza.

– Rendben majd a szöszit megkérdem.

Felmentem átöltöztem, utána rá jöttem, hogy fölöslegesen akarok ruhát cserélni, jó leszek én így is. Látszódjon csak rajtam, hogy nem ide valósí voltam. Lehet, hogy még valamilyen normális segít is ezért, hogy oda találjak ahova akarok. 

– Tényleg, csak egy kulcs van, még nem másoltunk – kezdtem rászokni, hogy kimondom amit gondolok. – Amúgy egyáltalán haza jössz? – kérdeztem a mellettem ülőtől.

– Nem tudom, ne számolj vele – ment ki a konyhába.

– Gondoltam – mondtam miközben csengetek.

– Leila nyisd ki az ajtót, mert a te lovagod jött – ordítottam és szerintem a szöszi is meghallotta.

Indultam ki, közben felkötöttem a hajam mert már kezdet idegesíteni, hogy folyamatosan a szemembe lógott.

– Idióta gyere – hallottam az én szeretet barátnőm hangját.

– Igen drága nővérkém, mit szeretnél? – ugrottam a nyakába.

– Azt húgi, hogy beszéld meg Niall, hogy hol van bolt.

– Rendben – szálltam le róla és elment a vörös rózsa csokrával.

– Ti testvérek vagytok? – kérdezte.

– Nem.

– Akkor miért szólítottad nővérkémnek.

– Ez egy jó kérdés nem tudom már régóta így hívom. Na, de mesélj nekem merre találok egy boltot?

– 5 perc séta és ott lesz egy TESCO.

– Merre kell mennem? – léptem ki az ajtón.

– Balra.

– Köszi – indultam meg és azzal a lendülettel vissza is jöttem, mert nálam van a kulcs.

– Mit hagytál itt? – kérdezte Leila miközben kilépett az ajtón.

– Be kell zárni az ajtót, főleg hogy nálam van csak kulcs.
– Az jó lenne. Szia.

– Szia – kacsintottam. Bezártam és indultam is. Az öt perces útból húsz perceset csináltam, meg rá jöttem, hogy melyik a bal kezem. Hát nem az amerre indultam.