I. Évad 2. rész 08/30 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

– Meg áll az eszem, hogy téged mindig keltegetni kell, nem olyan nehéz ébren maradni – kezdett le bökdösni Leila, egyre erősebben.

– Jól van fent vagyok, de hol vagyok? – néztem körül, de látni csak pöttyöket láttam.

– Vonaton - válaszolt a szőke srác.

– Azt tudom, de melyik várasba?

– Mindjárt Londonban vagyunk – kezdte Leila levenne a csomagokat és a srác segített neki.

– Nagyon jó - kaptam le gyorsan a bőröndjeimet.

– Minek nektek fejenként három bőrönd? – mondta ír akcentussal az utas társunk.

– Én személy szerint büszke vagyok magamra, hogy csak három kellet – válaszoltam, közben kihúztam magam. 

– Én meg szinte istenítem magam, főleg, hogy egy hétre egy bőröndöt viszek.

– Tudjátok mit ezt a kérdést fel sem tettem – tette fel védekezően a kezét és inkább leült az ülésre.

Nem válaszoltunk rá, mert már megállt a vonat. Leszálltunk, a szöszi segített a bőröndök cipelésébe.

– Sziasztok értem jöttek a fiúk, akkor Leila este találkozunk – intett a csávó.

– Mit, át nem aludtam – mondtam miközben leintettem egy taxit, gyors bedobtuk a bőröndöket a csomagtartóba, lediktáltuk a címet és már gurultunk is az új otthonunk felé.

– Na akkor mit aludtam át? – kérdeztem a mellettem ülőt.
– Sok minden – fogott meg egy vörös tincset és elkezdte csavargatni. – Számot cseréltünk, elhívott randira, meg mesélt jó pár vicces storyt, én is meséltem neki pár emlékezetes pillanatot. Meg megtudtuk, hogy mindkettőnknek egy bátyja vagy, jól volt végre olyannak szidni aki átérzi a helyzetemet.

– Még Londonba se értünk de te már bepasiztál, ez azért szép eredmény.

– Aki tud az tud.

– Megérkeztünk – szólt hátra a taxi sofőr.

– Köszönjünk – fizettünk, kivettük a csomagjainkat és néztünk az új házunkat.

Szánk tátva marad. Kiemelkedett a ház, vak is észre vette volna. Anyáék vették még régen, amikor úgy volt, hogy ide költözünk, de ugrott a terv miattam. Hát akkor is akaratos voltam. Szóval megmaradt és kiadták, de mikor kiderült mindkettőnket felvették az egyetemre, elintézték, hogy csak a minénk legyen a ház. A ház a sötét barna és a világosabb barna színekben pompázott. Modern építészetű stílust képviselte, vagy hogy kell ezt mondani, sátor teteje volt, az ablakok meg az alapzat téglákkal voltak kirakva.

– Ez bámulatos – szólaltam meg először.

– Az, menjünk be ki tudja hogy néz ki belűről.

– Gyerüüünk – kiáltottam és megindultam a bejárat felé, mire kizártam Leila hozta a bőröndöket.

– Ez az utolsó és egyetlen alkalom, hogy hoztam a cuccod – mondta de után elállt a szava mert meglátta az elő szobát.
Tele volt fogassal, meg szekrénnyel. Külön a kabátoknak külön a cipőknek. Biztos, hogy anya választotta, mert az ő mániája, hogy az előszoba azért van, hogy ott bukj fel a cipőben, ne másutt.

– Mi miért nem jöttünk már nyáron ide? – kérdeztem tőle.

– Nem tudom, de az biztos, hogy amint kipakolok fejest ugrok a medencébe.

– Én ki se pakolok, minek, ráér – legyintettem, majd kiléptem a cipőmből, és arrébb rúgtam, hogy csak később essek fel benne.

– Igazad van.

– Nekem mindig.

– Kivétel amikor nem.

– Na, mit nézünk meg először?

– Legyen a nappali, utána az étkező a konyha. Persze, csak ha jó irányba indulunk meg, lehet hogy teljesen másutt kötünk ki. Azt tudom, hogy fent van három szoba három fürdővel, meg még egy kis félszoba. 

– Merre van a nappali?

– Nem tudom, induljunk meg arra,– mutattam jobbra.

– Rendben.

Megindult és hála istennek jó felé tartozunk  így megcsodálhattuk a barna nappalit, rengeteg ülőgarnitúrával. Egy egész focicsapat le tudott volna ülni. A szekrénybe volt építve a Tv, a többi polc meg üresen állt.

Szobám

– Nem, is mondok semmit – dőltem le a kanapéra.

– Egyet értek. Megyünk tovább?

Leila szobája

Felrohantunk az emeletre, majd megnéztük mind a három szobát. Nem kellett vitatkozni, hogy ki melyik lesz. Leila választotta a tetőtereset, én meg a legegyszerűbbet. Tökéletes tükrözte a szoba azt, hogy ki is voltunk igazából. Pedig még be sem pakoltunk.