I. Évad 13. rész 09/02 L

.:: Zoe Szemszöge ::. 

– Jó reggelt – kiabált a fülembe Lucifer.   

Morogtam, nem értettem minek kiabált, éppen visszaaludtam volna, amikor megszólalt a telefonom is, a számomra legidegesítőbb dallal, ami az ébresztő volt.

– Fent vagy már – nyitott be a szobámba Leila.

– Senki nem hagy aludni? – forgolódtam és kiestem az ágyból, de még ott is inkább a párnámat tettem a fejem alá..

– Igen, de valaki vár lent – ment ki Leila.

Felkeltem a földről és megindultam a fürdő felé. Megláttam magam a tükörbe és jót kuncogtam azon, ahogy a hajam égnek állt. Megcsináltam, hogy jól álljon, elvégeztem a reggeli teendőimet, kinéztem, hogy milyen idő van és a szerint öltöztem fel. Nagyon lógott az eső lába, ezért egy farmert vettem fel hozzá egy barna inget és egy kapucnis pulcsit  a biztonság kedvérét a derekamra kötöttem. Megindultam lefele és neki mentem valakinek, aki erre elkiáltotta magát.

Azt játszottunk, hogy én felkiáltom, erre ő elkiáltotta magát. Mikor csendben maradt én folytattam. Nagyon összhangba voltunk.

– Könyörgöm, maradjatok csendbe! – fogta be a szánkat dühösen Leila, aki még pizsamába volt, ami egy szál póló meg egy tanga.

– Csendbe – bólogatott Lucifer.

– Ügyesek – vette le a kezét a szánkról.

– Jól van, le lehet szállni rólunk – indultam meg a konyhába.

– Amúgy, hogy-hogy eljöttél? – kérdeztem Louis-t miközben leültünk.

– Rájöttem, hogy attól, hogy elmondod, hol van, nem biztos, hogy megtalálom ezért ha elviszlek akkor tuti tudni fogom hol is van pontosan.

– Parancsoljatok – tette le Leila elénk a palacsintát.

– Köszi – mondtuk kórusba.

Reggeli nagyon finom volt, sőt még forró csokit is csinálta Leila mellé. Magának kapucsínót, Louis-nak meg kávét. Megettem Lucifer, Leila miután felöltözött ellátta az ő Nejit és indulásra készen álltunk.

Dudálást hallottam, mire Leila mint valami villám felugrott a székből felénk fordulva már nyúlt is a táskájáért.
– Megyek sziasztok – mondta Leila, de már ott sem volt.

– Add át üdvözletem szöszinek – kiabáltam, nem tudom meghallotta, vagy már a kocsibab ült mire a hang oda ért.
– Átadom – kiabált és csapta be az ajtót maga után.
– Megyünk? – kérdezte Louis és felvette a táskámat a vállára.

– Mindjárt csak megkeresem a kulcsot – kezdtem el keresni. Mindent feltúrtam, de sehol nem találtam. Végig néztem, már végső elkeseredésembe megnéztem, hogy nem eset bele valamelyik cipőmbe, de még ott sem volt.
– Meg van – hozta oda a kulcsokat Lucifer.
– Köszi – vettem el tőle és már indultunk is. Meggyőződtem róla kétszer is, hogy bezártam az ajtót, majd odamentem a kocsihoz. Kinyitotta ellőttem a járgány ajtaját, majd a táskámat elvette és betette a hátsó ülésre. 

– Amúgy hova megyünk este? – kérdeztem, szeretem tudni mit várjak a naptól, meg úgy az egész életemtől.

– Majd meglátod, ne legyél kíváncsi, inkább mond hogy merre induljak el – fordította el a kulcsot és várt az utasításomra.

Az út további részében csak arról volt szó, hogy merre kell kanyarodnia.
– Köszi a fuvart – mondtam, amikor már oda értünk az iskolához. 

– Egy csörgetés az ára.

– Rendben megkapod – sóhajtottam fel. Kicsit zavart, hogy ennyire a számba rágta.

– Várom, majd a parkolóba találkozunk. Persze ha neked úgy jó?

– Tökéletes, akkor majd csörgetlek – pusziltam meg az arcát, utána szálltam ki a kocsiból, de előtte kivettem hátulról a táskámat.

– Szia – köszönt miközben beindította az autót.

– Szia – intettem neki.

Megindultam az iskolába. Büszke is voltam magamra, hogy az irodáig csak egyszer tévedtem el. Nagy nehezen megtaláltam, odaadták az órarendet, és kicsit nagyon kétségbe voltam esve mikor megláttam. Hiába én állítottam össze, nem emlékszem, hogy vettem volna fel agykúrkászatot.

– Szia Zoe, ezek szerint épségbe beértél – jött be mellettem Leila kicsattanó boldogsággal.

– Igen – forgattam a szemeim, remélem le szokik arról, hogy átveszi anyám helyét. Nem azért jöttem el otthonról, hogy egy pót anyával a nyakamon éljek.

– Milyen az órarended? – kérdezte miután oda adták neki a sajátját.

– Nem vészes. Jól jártál a péntekkel – tanulmányoztam az órarendjét. Nagyon jól megcsinálta, pénteken nem kell majd bemenni semmilyen vacak előadásra.

– Igen.
– Megyek angol kultúrára, hogy órára elejére oda érjek, nincs az az isten, hogy kihagyjam az első perceket. 

– Sok szerencsét, mondjuk te meg a tájékozódás – fojtotta vissza a nevetését.

– Jól van na, csak egyszer tévedtem el.

– Igen abban az utcában amiben 18 évig laktál.

– Egyszer – emeltem fel a mutató ujjam, ezzel is nyomatékot adva a szavaimnak, bár nem értem el vele semmit.

– Menj! A végén nem találod meg az irodából kivezető kijáratott.

– Hahaha – fordulta el tőle, nem bírtam volna tovább nézni azt az önelégült arcát, mert felhánytorgatta mikor rossz felé fordultam.

Megindultam meg keresni a termet mondjuk már becsöngetek, de még nem találtam meg. Sebaj majd azt mondom, hogy eltévedtem, csak elnézik hisz új vagyok, meg szerintem nem én leszek az első akivel elő fordul és nem az utolsó.