I. Évad 14. rész 09/02 L

.:: Zoe Szemszöge ::.  

– Szia véletlenül nem tudod hol van a angol kultúra terem? – kérdezte tőlem meg egy lány, akinek szinte fenékig érő barna haja volt.

– Nem, de én is oda megyek. Sajnálom, de velem nagy vagy kisegítve. Azt sem tudom, mióta bolyongok itt, akár több nap is eltelhetett a labirintusba az emberek elvesztik az idő érzéküket.

– Nagyon jó akkor legalább nem egyedül tévedtem el. Amúgy Grace Gilbert – nyújtotta felém a kezét, amit azonnal el is fogadtam.

Grace Gilbert

– Zoe Goldenwin.

Még bolyongtunk 5 percet a folyosón  amikor sikeresen megtaláltuk azt az átkozott termet. Örömömbe, majdnem térden csúszva tettem meg az utolsó pár métert. 

– Szerinted ez lesz az? – kérdezte tőlem, mielőtt benyitottunk volna.

– Igen, mert ide vagyunk kiírva, ha valamelyik őrült nem cserélte le a számokat akkor meg van a kincs helye.

– Akkor gyerünk – kopogtatott mire én benyitottam.

– Gondolom eltévedtetek? – kérdezte tőlünk a tanár unott fejjel. A ráncos és ősz szakállas arcáról nagyon jól ki lehetett olvasni, hogy nem először fordul ilyen elő az óráján.

– Egy kicsit – mutattam az ujjaimmal.

– Most az egyszer elnézem, foglaljatok helyet. - mutatott az üres padra. Beültem Grace mellé.

– A késünk érkezőknek mondom, hogy Mrs. Bell vagyok. - mutatkozott be nekünk külön is.

Az óra további részében elmondta, hogy mit kér meg hasonlok, mondjuk én a telefonon játszottam. Nagyon közel jártam hozzá, hogy szintet lépjek, több napja nem néztem rá, így le maradtam rengeteg akcióról ami a játékban volt. Mikor kicsengetek azonnal összepakoltuk a cuccainkat és megindultunk kifele, megkönnyebbült szívvel.

– Mi a következő órád? – fordult Grace miközben kiléptünk az ajtón, majd a folyosó falánál megálltunk.

– Japán. Neked?

– Lyukas.

– Mit csinálsz majd?

– Nem tudom szerintem felderítem a terepet.

– Rendben akkor majd találkozunk, talán a negyedik esetleg az ötödik órában.

– Bevezetés a Közgazdaságtanon találkozunk – indultam meg egy tetszőleges irányba.

Megtaláltam a könyvtárat, ott elidőztem egy kicsit. Megnéztem, hogy hol lesz a következő óránk, meg szinte az egész iskolát végig jártak. Minden termet ahol, lesz órám fel írtam, hogy miként tudok majd oda eljutni. Nem akarok megint én lenni aki elkésik. Még kis térképet is rajzoltam a mindenes füzetem elejére, annyira büszke voltam az én kis művemre. Éppen annál a teremnél jártam amikor csengettek, ahol Leila-nak volt órája.

– Szia húgi – ölelt meg, amikor megpillantott a folyóson.

– Szia nővérkém, na milyen a japán nyelv? – toltam el egy kicsit magamtól, hogy rendesen tudjak vele beszélni.

– Nagyon jó.

– Szia Grace – köszöntem az ajtón kijövő Manga őrültnek. Ezt akkor tudtam meg mikor az órán meguntam a játékot és kérdezgettem.

– Honnan ismered Grace-t? – csodálkozott Leila, oldalra döntött fejjel.

– Első óráról, mert ő is közgazdász lesz.

– Közgazdászok lesztek fát neveltek – vágta rá azonnal, mire csak a szemem forgattam. Annyira hallottam márt ezt a hülyeségét, kezd az agyamra menni vele, de a kis szemét tudja és ezért csinálja még mindig.

– Szeretlek, de most megfojtanálak, tudod mennyire elegem van ebből a szarból.

– Én is szeretlek.

– Örülök neki, de attól még lenyomnák a torkodon egy kanál köptetőt.

– Én sokkal jobban.

Szeretek eltévedni és jobban megismerni az iskolát. Mivel egy órát átléptem a bolyongással ott találkoztam pár csoport társammal. Mondtam nekik a bulit, meg hogy tóbórozónak embereket. Lediktáltam a címet. Megörültek, hogy már bulival indítják az évet, nincs is jobb annál mint az első héten szétcsapni magad és utána nem emlékezni semmire.

I. Évad 13. rész 09/02 L

.:: Zoe Szemszöge ::. 

– Jó reggelt – kiabált a fülembe Lucifer.   

Morogtam, nem értettem minek kiabált, éppen visszaaludtam volna, amikor megszólalt a telefonom is, a számomra legidegesítőbb dallal, ami az ébresztő volt.

– Fent vagy már – nyitott be a szobámba Leila.

– Senki nem hagy aludni? – forgolódtam és kiestem az ágyból, de még ott is inkább a párnámat tettem a fejem alá..

– Igen, de valaki vár lent – ment ki Leila.

Felkeltem a földről és megindultam a fürdő felé. Megláttam magam a tükörbe és jót kuncogtam azon, ahogy a hajam égnek állt. Megcsináltam, hogy jól álljon, elvégeztem a reggeli teendőimet, kinéztem, hogy milyen idő van és a szerint öltöztem fel. Nagyon lógott az eső lába, ezért egy farmert vettem fel hozzá egy barna inget és egy kapucnis pulcsit  a biztonság kedvérét a derekamra kötöttem. Megindultam lefele és neki mentem valakinek, aki erre elkiáltotta magát.

Azt játszottunk, hogy én felkiáltom, erre ő elkiáltotta magát. Mikor csendben maradt én folytattam. Nagyon összhangba voltunk.

– Könyörgöm, maradjatok csendbe! – fogta be a szánkat dühösen Leila, aki még pizsamába volt, ami egy szál póló meg egy tanga.

– Csendbe – bólogatott Lucifer.

– Ügyesek – vette le a kezét a szánkról.

– Jól van, le lehet szállni rólunk – indultam meg a konyhába.

– Amúgy, hogy-hogy eljöttél? – kérdeztem Louis-t miközben leültünk.

– Rájöttem, hogy attól, hogy elmondod, hol van, nem biztos, hogy megtalálom ezért ha elviszlek akkor tuti tudni fogom hol is van pontosan.

– Parancsoljatok – tette le Leila elénk a palacsintát.

– Köszi – mondtuk kórusba.

Reggeli nagyon finom volt, sőt még forró csokit is csinálta Leila mellé. Magának kapucsínót, Louis-nak meg kávét. Megettem Lucifer, Leila miután felöltözött ellátta az ő Nejit és indulásra készen álltunk.

Dudálást hallottam, mire Leila mint valami villám felugrott a székből felénk fordulva már nyúlt is a táskájáért.
– Megyek sziasztok – mondta Leila, de már ott sem volt.

– Add át üdvözletem szöszinek – kiabáltam, nem tudom meghallotta, vagy már a kocsibab ült mire a hang oda ért.
– Átadom – kiabált és csapta be az ajtót maga után.
– Megyünk? – kérdezte Louis és felvette a táskámat a vállára.

– Mindjárt csak megkeresem a kulcsot – kezdtem el keresni. Mindent feltúrtam, de sehol nem találtam. Végig néztem, már végső elkeseredésembe megnéztem, hogy nem eset bele valamelyik cipőmbe, de még ott sem volt.
– Meg van – hozta oda a kulcsokat Lucifer.
– Köszi – vettem el tőle és már indultunk is. Meggyőződtem róla kétszer is, hogy bezártam az ajtót, majd odamentem a kocsihoz. Kinyitotta ellőttem a járgány ajtaját, majd a táskámat elvette és betette a hátsó ülésre. 

– Amúgy hova megyünk este? – kérdeztem, szeretem tudni mit várjak a naptól, meg úgy az egész életemtől.

– Majd meglátod, ne legyél kíváncsi, inkább mond hogy merre induljak el – fordította el a kulcsot és várt az utasításomra.

Az út további részében csak arról volt szó, hogy merre kell kanyarodnia.
– Köszi a fuvart – mondtam, amikor már oda értünk az iskolához. 

– Egy csörgetés az ára.

– Rendben megkapod – sóhajtottam fel. Kicsit zavart, hogy ennyire a számba rágta.

– Várom, majd a parkolóba találkozunk. Persze ha neked úgy jó?

– Tökéletes, akkor majd csörgetlek – pusziltam meg az arcát, utána szálltam ki a kocsiból, de előtte kivettem hátulról a táskámat.

– Szia – köszönt miközben beindította az autót.

– Szia – intettem neki.

Megindultam az iskolába. Büszke is voltam magamra, hogy az irodáig csak egyszer tévedtem el. Nagy nehezen megtaláltam, odaadták az órarendet, és kicsit nagyon kétségbe voltam esve mikor megláttam. Hiába én állítottam össze, nem emlékszem, hogy vettem volna fel agykúrkászatot.

– Szia Zoe, ezek szerint épségbe beértél – jött be mellettem Leila kicsattanó boldogsággal.

– Igen – forgattam a szemeim, remélem le szokik arról, hogy átveszi anyám helyét. Nem azért jöttem el otthonról, hogy egy pót anyával a nyakamon éljek.

– Milyen az órarended? – kérdezte miután oda adták neki a sajátját.

– Nem vészes. Jól jártál a péntekkel – tanulmányoztam az órarendjét. Nagyon jól megcsinálta, pénteken nem kell majd bemenni semmilyen vacak előadásra.

– Igen.
– Megyek angol kultúrára, hogy órára elejére oda érjek, nincs az az isten, hogy kihagyjam az első perceket. 

– Sok szerencsét, mondjuk te meg a tájékozódás – fojtotta vissza a nevetését.

– Jól van na, csak egyszer tévedtem el.

– Igen abban az utcában amiben 18 évig laktál.

– Egyszer – emeltem fel a mutató ujjam, ezzel is nyomatékot adva a szavaimnak, bár nem értem el vele semmit.

– Menj! A végén nem találod meg az irodából kivezető kijáratott.

– Hahaha – fordulta el tőle, nem bírtam volna tovább nézni azt az önelégült arcát, mert felhánytorgatta mikor rossz felé fordultam.

Megindultam meg keresni a termet mondjuk már becsöngetek, de még nem találtam meg. Sebaj majd azt mondom, hogy eltévedtem, csak elnézik hisz új vagyok, meg szerintem nem én leszek az első akivel elő fordul és nem az utolsó.

I. Évad 12. rész 08/31-09/01 L

.:: Zoe szemszöge ::.

– Hétfőn iskolába kell mennem – biggyesztettem le szomorúan a számat. 

– Melyikbe?

– Elizabeth Queen Collage.

– Nem tudom hol van, de majd eléd megyek felveszlek átöltözöl és megyünk.

– Rendben, de még nem tudom hány órám lesz.

– Küldesz sms-t vagy felhívsz. Nem menekülsz – kacsintott.

– Benne vagyok, de hova megyünk? – ha neki szabadott kérdezni, de utána én akarok sorra kerülni.

– Majd meg látod – mondta és elkezdet csörögni a telefonja. Megérintette a kijelzőt, majd a füléhez emelte. Váltott a vonal másik lévőn pár szót, de nem figyeltem miről társalognak.

– Persze megyek – mondta és letette.

– Már mész is? – néztem rá csodálkozva, bíztam benne hogy azért tovább maradt, nagyon élveztem a társaságát, jó volt vele beszélgetni, vagy csak egyszerűen ülni-

– Igen Paul akar velünk beszélni. Szia.

– Akkor hétfőn találkozunk – öleltem meg.

– Már várom – puszilta meg az arcom.

– Én is – suttogtam a fülébe és megpusziltam a füle tövét.

– Szia – intett és elballagott.

– Szia – mondtam és becsuktam az ajtót.

Bementem a szobámba, vettem egy forró fürdőt és bedőltem aludni. Végre. Egész nap erre vártam. Csak én és a pihe puha ágy. Jobb randit el sem tudtam képzelni. Kíváncsi vagyok Louis mit talált ki, bár nem hiszem, hogy ezt felül tudja majd múlni.

~Másnap~

Egész nap pizsamában voltam. Készültem lelkiekben a holnapi iskolára. Meg a lusta vasárnap nálam szent. Úgy sem szándékoztam sehova menni egész nap, fölösleges felöltöznöm azért, mert a Tv előtt rohadok.

– Komolyan, ha nem tudnám mit csinálsz azt hinném most szakítottál – ült le mellém Leila felöltözve.

– Hova mész?

– Megyünk randira.

– Értem – mondtam és csengettek. – Lovagod – mutattam az ajtóra.

– Nyisd ki – szólt a fürdőből. Mikor ment be oda? Azért ennyire nem voltam lelassulva hisz délután volt csak. Ezek a gondolkoztak fordultam meg a fejembe, miközben ajtót nyitottam.

– Szia szöszi – köszöntem az ajtónál állónak.

– Szia copfhoz, hát veled mi van, most szakítottál valakivel?

– Igen az ággyal. Amúgy lusta vasárnapot tartók – dőltem le a kanapéra.

– Biztos! Úgy nézel ki mint, aki tegnap szakítót élete szerelmével.

– Mondom.

– Biztos valami csak van?

– Azon kívül, hogy pénteken még ti el voltatok, addig én valakivel csókolóztam, és nem tudom ki volt az. Az egyik jelölttel holnap randira megyek.

– Akkor mi ez a világ fájdalmas fej.

– Álmos vagyok? – kérdeztem vissza.

– Megjöttem – csókolta meg Leila Niall-t.

– Akkor további jó lustálkodást – köszöntek el, és már indultak is kifele.

– Lucifer hozol nekem csokit? – mivel hallottam, hogy a konyhába valamit levert.

– Nem, én eszem meg – kaptam meg azonnal a kedves választ.

Felkeltem és bementem a konyhába ott végig kergettem, mire nagy nehezen elbírtam kapni és elszedtem tőle a csokit.

– Ez nem igazság – mérgelődött miközben bementünk a nappaliba.

– Van ez így – kapcsoltam be a Tv-t. 

Egész délután a nappaliba fetrengtem és nem csináltam semmit. Csak a rosszabbnál rosszabb csatornák között váltogattam, a végén megmegállított valami béna szappanoperánál, ahol éppen Hészüsz csalta meg Rosalindát vagy kit, a lányának a pasijának a szeretőjével. 

Este fele már csak fetrengtem a kanapén amikor hallom, hogy valaki lopódzott be a házba. Tv ki volt kapcsolva, így gondolom Leila azt hitte, hogy már aludtam. Szép lassan, halkan mögé lopakodtam és felugrottam a hátára. Mire sikított egyet ezután leestem a hátáról.

– Ez nem volt vicces  – mondta nekem, miután felálltam a földről.

– Szerintem meg igen – kuncogtam.

– Nagyon – mondta és felment a szobájába.

Felvettem Lucifer, aki már a kanapén aludt és megindultam a saját szobámba. Becsuktam a helyére, bementem a fürdőbe elvégeztem az esti rutinomat majd bedőltem az ágyba. Gyorsan elnyomott az álom. Bár mikor nem?

I. Évad 11. rész 08/31 L

.:: Zoe szemszöge ::.

Több másod perce csendben ültünk a konyhába, és a saját poharainkat figyeltük. Nem nevezném annyira kínos csendnek, de azért próbáltam valami olyasmi témát találni amivel meg tudtam volna törni.
– Nézünk filmet? – szólat meg hirtelen mire felugrottam, majdnem az orromon jött vissza a kóla.

– Rendben, de mit nézünk? – tettem be a mosogatóba a poharakat.

– Horrort. 

– Benne vagyok – vettem ki chipset, majd bele öntöttem egy nagyobb tálba.

Bementünk a nappaliba én feltettem a lábaimat és vártam, hogy Louis mit fog majd választani. Nagy nehezen sikerült valamit találnia, de addigra én már megettem a chipset, sőt hoztam egy másik adagot is.

– Választottál már? – ültem le mellé, de még mindig laptop képernyőt nézte, ahol rengeteg film volt felsorolva.

– Nem.

– Szerencsétlen – dőltem hátra, majd a lábaimat feltettem a dohányzó asztalra.

– Megtaláltam mit nézünk – ugrott fel őrömében, majdnem kiverte a kezemből a krumpliszirmokat. – Ezt – fordította felém a gépet, és az Engedj be! volt rajta megnyitva.

– Soha többet nem fogsz filmet választani. - ültem le a kanapéra és vissza tettem a lábaim.

– Most miért ki kellett választani azt amit még nem láttál.

– Egyszerű egyiket sem láttam még – tártam szét a karom és vadul mutogattam közben.

– Nem mondhattad volna hamarabb – emelte fel a lábaim és az ölébe tette.

– Nem kérdezted – akartam elvenni a lábam.

– Maradhat nem zavar sőt... – nem fejezte be a mondatott, mert elkezdődött a film, de a mosolyából elég perverz dolgokat szűrtem le.

Én nagyban tömtem magam a chipset és vártam a végét, mert a könyvet olvastam, mondjuk teljesen más. Louis meg a szemét takarta. Csendben néztük tovább éppen az a rész jött amikor sósavat öntenek az egyik ember arcába, mikor valami zörgött a konyhába.

– Mi volt ez? – fordult felém.

– Nem tudod, de nem tetszik. Gyere nézzük meg! – akartam felkelni, de mivel a kezeim a lábamon voltak így nem sikerült.

– Nehogy oda menj a végén kinyírnak! – rémült meg teljesen, ijedtében meg is szorította a lábszáramat.

– Akkor maradunk és nézzük tovább – fordultam a film felé.

– Mi van ha kijön és megöl?

– Kikapcsoljuk, mert csak rosszabb lesz – nyúltam a távirányító után.

– Ne már, nézni akartam – repült fel Lucifer, mire Louis sikított egyet, biztos, hogy fel is akart még mellé ugrani, de a lábaim miatt azonnal vissza is ült a kanapéra.

– Jól vagy? – fordultam felé.

– Szívinfarktust kaptam – tette a kézét az említett testrésze főlé.

– Szegény – levettem a lábaim majd mellé húzódtam ezután átöltem.

– Én nem kapok – kérdezte Lucifer.

– Nem mert megijesztettél – motyogta Louis a vállamba, közben szaggatottan vette a levegőt.

– De kapsz – simogattam meg a feje búbját.

– Azért dicséred meg mert halálra ijesztett? – akadt ki teljesen Louis.

– Nem azért mert még nem szólta el magát.

– Óóó szóval tudja a titkodat – engedett el és folyamatosan fürkészett.

– Sajnos igen, szóval jobb ha most szépen fel viszem a helyére – ugrottam fel.

– Úgyis kiszedem belőle – dörzsölte össze a tenyerét, közben meg egy én vagyok a Louis ezért nekem mindent lehet mosoly terült el az arcán. 

– Majd meglátjuk – indultam meg felfele, madárral a kezemen.

– Nem fogom megmondani, hogy szerintem.... – kezdett volna bele, de befogtam a csőrét mielőtt elmondhatta volna a végét.

– Egyszerűbb lesz, mint gondoltam.

– Ne bízd el magad – kiabáltam vissza, már a szobámból. Behúztam magam után az ajtót és minden figyelmemet a madárra rendeltem. 

– Ha elkotyogod, hogy nem tudom kivel csókoltam, repülsz – mondtam összeszűkült szemekkel.

– Csendben leszek – kezdett el vadul bólogatni, majd be ment az új helyére. 

– Ajánlom is – mentem ki és neki mentem egy kíváncsi sztárnak, aki nem tudja, hogy hallgatózni nem illendő.

– Mióta állsz itt? – kérdeztem Louis-t aki azt ajtótoknak támaszkodott.

– Pont elég régóta, hogy halljam a beszélgetést – nézett rám teli pofás vigyorral.

– Remek, most, hogy tudod a kérdést akkor nincs kedved válaszolni rá? – ajánlottam fel egy számomra kecsegtető ajánlatot. 

– Mi nekem a hasznom belőle?

– Kedves vagy és elmondod.

– Tudod mit elmondta ha....

– Ha?

– Nem vágnál bele elmondtam volna.

– Jó mond.

– Ha eljössz velem hétfőn egy randira.

I. Évad 10. rész 08/31 L

.:: Zoe szemszöge ::.

A plázában vettünk pár ruhát, Leila csak öt míg én négy táskával távoztunk a boltokból. Minden volt bennük, egybe ruha, amit a bulira akarunk felhúzni, meg cipők. Nekem jó pár kalap, Leila meg újságokkal is betankolt a kezdődő órákra.

– Kulcsot nem fénymásoltunk – mondtam, miközben ledőltem a kanapéra.

– Én lefénymásolom neked, de te azzal jársz – lökte le a lábaim, hogy oda tudjon ülni.

– Nincs kedved elmenni megcsinálni?

– Legyen?

– Igen.

– Jó szólok Niall-nak, hogy vigyen el.

– Szólj, ma még haza jössz vagy csak holnapra várjalak.

– Még nem tudom, tudod mit ha nem jövök haza akkor várj tovább.

– Rendben – mondtam, mire elment telefonálni.

– Szép álmokat – tudatta velem, miközben ment fel.

– Túl jól ismersz.

– Tudom – kiabálta.

– Fel kelen kelni – néztem fel. – Ááá túl messze van – akrobatának néznek. Nem ér annyit a szenny ami a Tv-be megy, hogy én felüljek, és elmenjek a távirányítóért.

– Kezdesz nagyon ellustulni.

– Két órát aludtam.

– Mi lesz veled majd Kedden meg Szerdán?

– Kedden bulizok Szerdán meg alszok. Az egész napot átalszom és nem leszek másnapom max harmadnapos – mondtam neki a csodás tervem.

– Szép is lenne, de nincs ekkor szerencséd. Szia – megindult, mert dudált a  szöszke lovagja.

Erőt vettem magamon és felmentem a szobámba, éppen dőltem volna az ágyba amikor csengettek. Pedig annyira hívogatóan puha volt. Szinte ordított, hogy feküdjek bele, mert annyira magányos nélkülem.

– Hogy én mennyire, de örülök – vánszorogtam le a lépcsőn.

– Örülök – utánzott Lucifer miközben lecsúszott a korláton.

– Legközelebb én is így fogok lejönni – dörzsöltem a nem létező szakállam, tetszett a gondolat, hogy nem kell ennyit gyalogolnom.

Odavánszorogtam az ajtóhoz kinyitottam és Louis-sal találtam szembe magam. Egy kicsit nagyon meglepett, biztos, hogy az arcomra íródott a meglepettségem, de ő nem mutatta.

– Szia – öleltem meg.

– Szia – viszonozta a gesztusom.

– Hogy-hogy eljöttél? – invitáltabb beljebb.

– A fiúk csajoznak és egyedül unalmas abba a nagy házba lenni, de amint látom te is egyedül vagy.

– Igen, Leila most ment pasizni.

– Akkor mit csináljunk? – ült le a kanapéra.

– Segíthetsz felvinni azt a doboz – mutattam arra a dobozra, amiben Lucifer helye van.

– Mi van benne?

– Szoba röpde.

– Minek az? – ráncolta a szemöldökét.

– Papagájnak.

– Rendben – kapta fel és indult meg az emelet felé. – Merre kell vinni?

– A szobámba.

– De az merre van? – tette le pont az ajtóm előtt.

– Pont előtte állsz.

– Rendbe.

Neki támaszozta az ajtónak, közben meg körbe nézett a szobába. Minden szegletet alaposan megvizsgált, mintha keresne valamit. Majd a szeme rajta állapodott meg.

– Nem is mondtad, hogy van macskád? – emelte fel Nejit, aki az ágyon aludt.

– Mert ő Leila-é. Nagyon aranyos de most ki megy mert az én szobám tabu neki.

– Hogy lehetsz ilyen gonosz – vitte ki, majd rácsukta az ajtót.

– Nem vagyok gonosz, csak korán volt a reggel.

Nem mondott semmit, csak leült mellém az ágyra. Figyeltük a dobozt amit kibontottam és apró kis darabokból állt össze. El sem tudtam képzelni minek kell ennyi apró darabka.

– Ezt különben, hogy kell össze rakni? – ráncolta a szemöldökét.

– Nem tudom, csak van benne valahol egy használati útmutató – kipakoltam belőle a nagyobb elemeket, de míg is így az egész olyan volt mint egy nagy legó játék.

– De minek ketrec? – fordult felém.

– Miért vagy ilyen kíváncsi?

– Mert mindent tudni akarok rólad.

– Rendben, de te is mesélj.

Elkezdtük összeszerelni Lucifer helyét közben elmeséltem majdnem mind magamról utána meg ő tartót élmény beszámolót. Egész végig nevettünk, nagyon jól éreztem magam vele.
Annak ellenére, hogy a papírkára az volt írva, hogy maximum 10 perc alatt össze szerlehető nekünk bele telt egy óra, ha nem többe. Fordítva tartozunk a darabokat vagy eltűnt az ajtó. Keressük meg, de közben egyre jobban megismertem az egyik jelöltek, aki megcsókolt.
Nagy nehezen sikerült megcsinálunk. Istenítettük magunkat is. Mintha egy martathon nyertünk volna meg. A kemény munka után meg is szomjaztunk.

– Kérsz valamit inni? – kérdeztem a hűtőbe hajolva.

– Igen, kóla van?

– Van – töltöttem két pohárral.

I. Évad 9. rész 08/31 L

.:: Zoe szemszöge ::. 

Annyira fáradt voltam, és aki a telefonomon keres ezt miért nem tudta. Elvégre tegnap költöztem ide, és ez elég indok arra, hogy ne akarjanak korán keresni. Az, hogy egész este két pasival voltam, senki nem tudhatott róla. Vagy lehet, hogy három, elvégre Lucifer csak nem volt lány, ha már így hívták.

– Ki keres ilyen korán? – mérgelődtem miközben, kerestem a készüléket.

– Itt van – húzta oda Lucifer a telefont.

– Köszönöm.

– Szívesen – közben meg próbáltam elolvasni, hogy mi van ráírva.

– Igen?  – vettem fel.

– Nincs kedved beengedni – szólalt meg Leila a vonal másik végén.

– Nincs, mert felébresztettél.

– Nyolc óra van – emelte fel a hangját.

– És hatkor feküdtem le – ásítottam bele a mondatomba. 

– Nem baj engedj be minket.

– Mi az, hogy titeket?

– Majd meglátod csak engedj be.

– Jó megyünk.

– Mi az, hogy megyünk?

– Majd meglátod – ha ő így akkor én is. Felvettem a köntösömet és megindultam lefelé. Ha már ő titokzatos, akkor én is az leszek. Ketten játsszák ezt a játékot, én nem vagyok semmilyen móka elrontója. 

– Hova tudtam eltenni a kulcsot – kezdtem el kutakodni az asztalra ledobott táskámba, majd elkezdtem kabátok zsebeit áttúrni.

– Nézd meg a zsebeidbe – adta a tippet Leila.

– Néztem – mondtam miközben Lucifer csőrébe hozta.

– Köszönöm.

– Szívesen – válaszolt Leila.

– Nem neked – vágtam rá  azonnal, majd megvakartam a kulcs hordom fejét, aki még jobban döntötte felém a fejét, hogy ne hagyjam abba a kényeztetését. 

– Rendben engedj be minket – nagy nehezen sikerült bele találnom a lyukba és elfordítani benne.

– Jó van türelem, korán volt a reggel – nyitottam az ajtót.

– Nem inkább későn az este – mondta miközben belépett.

– Reggel a hibás. Csodálatos napom volt addig amíg fel nem ébredtem. Amúgy meg honnan szereztél egy macskát? – kérdeztem amikor tudatosult bennem, hogy a kezében egy Sziámi macska volt. A hatalmas kék szemeivel meg folyamatosan engem fürkészett.

– Kint találtam egy dobozba azzal a fel irattal hogy cicát a cicának. Nem hagyhattam magára, szegényke így is annyira soványka.

– Aranyos – simogattam meg mire elkezdett dorombolni.

– Ugye, de mi lesz vele? – nézett rá szomorúan miközben felemelte, hogy szem magasságba legyen vele.

– Marad, vagy nem akarod?

– De te nem vagy macskás – nézett rám csodálkozva.

– Tudom de te meg nem vagy papagájos.

– Milyen papagáj?

– Tegnap ahogy elmentek a fiúk, felmentem a szobámba és Luciferrel találtam magam szembe – mutattam magam mögé ahol az emelintetnek kellett volna állnia, de csak a cipőmet mutattam meg.

– Berepült az ablakon?

– Tuti, vagy tud teleportálni – mondtam miközben a konyhába valaki randalírozott.

– Melyik pasi marad itt éjszakára?

– Egyik se.

– Higgyek neked?

– Ha nem hiszed nézd meg. Amúgy mi lett a neve?

– Meg is nézem, és Neji (Nedzsi).

– Menj – indult meg én meg mentem utána.

– Anyám borogass – sokkolta le a látvány, hogy arapapagáj eszi a csokit.

Odamentem és vettem a csokiból közben figyeltem Leila reakcióját. Mellékesen tartottam Lucifernek a csokit, mert szegénykémnek egyedül nehezen ment, bár nem hiszem, hogy jót tett neki ez az édesség.

– Tud beszélni? – kérdezte miközben leült velünk szembe.

– Még szép – válaszolt Lucifer.

– Ha sokat fog beszélni akkor én magam fogom kitekerni a nyakát.

– A répás csókolt meg – bólogatott Lucifer.

– Ki csókolt meg kit? – könyökölt fel az asztalra Leila. Szinte felcsillantak a szemem mikor valamilyen titok szóba került.

Elmeséltem neki, hogy mi történt miután elment randira. Hogy találkozta Harry-vel meg Louis-sal meg hogy mi volt nálunk. A csókot is elmeséltem, ő is ugyan olyan tanácstalan volt, mint én.

– Miért nem kérdezted meg? – értetlenkedett.

– Bocsi fiúk melyikőtök csókolt meg? - vágtam értetlen fejet.

– Jó igaz, de menjünk el vásárolni hátha, akkor elfejeted, vagy kitalálod, hogy melyik volt.

– Benne vagyok, meg akkor vehetünk nekik is valamit – mutattam a tejet lefetyelő macskára és tetszhalottat játszó papagájra. Annyira aranyos miközben még a nyelve is kilóg egy kicsit. Szegénynek az a baja, hogy elvettük tőle a csokit.

Az én ruhám                      Leila ruhája

– Rendben öltözz fel, mert fürdő ruhába nem jöhetsz – mutatott rám Leila.

– Kár pedig én abba akartam menni – indultam meg fel, mire Lucifer jött utánam.

– Hova megyünk? – ült fel Lucifer a lámpára.

– Te maradsz itthon, esetleg elmond mi kell neked.

– Ketrecbe nem vagyok hajlandó beülni.

– Rendben, de nem leszel egész nap szabad lábon.

– Miért? – szinte kitekerte a nyakát, ahogy követte a mozdulataimat.

– Mert amikor nem vagyok itthon akkor valahova beleszel csukva.

– Az nem jó – rázta meg magát.

– De nem egész nap.

– Rendben – vette tudomásul. Zoe kontra Lucifer, javamra egy. Majd egyenlíteni fogja az állást, van egy olyan érzésem.

Elmentünk egy közeli állatkereskedésbe és megvettünk minden ami Neji-nek (Nedzsinek) meg Lucifernek kell. Lepakoltuk a vásárolt dolgokat és megindultunk a pláza felé.

I. Évad 8. rész 08/31 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

Nem tudtam mennyi lehet az idő, mert éppen a fiúk fejeseit pontoztam. Írtak nekem kis táblákat, mondjuk csak 10 meg végtelen volt rajta, de megoldottam, letéptem a egyest róla így tudtam nullát is adni.

– Ennyit érsz Harry – röhögött Louis amikor látta, hogy nullát mutatok.

– Az előbb neked is annyi volt – mondta Harry miközben kiszállt a vízből.

– Most majd ugrok egy végtelen figyeld meg – húzta ki magát.

– Arra én is kíváncsi vagyok – dőltem hátra, és figyeltem a produkcióját.
– Nem jó nulla – mondtam mikor feljött.

– Ha ennyire tudod mondani mi nem jó, akkor mutasd meg te mit tudsz.

– Rendben – dobtam le a köntösömet.

– Nézzük mit tudsz – szálltak ki a vízből.

Beleugrottam a vízbe, ahogy úsztam valakinek neki mentem. Nem is akárhogy, hanem a szájának a sajátommal. El akartam menni, de vissza húzott és hosszasan megcsókolt. Csak akkor jöttünk fel, amikor már elfogyott a levegőnk. Amikor kinyitottam a szemem, mind a két jómadár egymás mellet ült a medence szélén és beszélgettek. Felültem melléjük és csak elkezdtünk beszélgetni a semmiségekről. Fogalmam sincs, ki csókolt meg. Mindenről meséltek arról, hogy milyen örült gyerek koruk volt. Én elmeséltem milyen jól viselkedtem. Rengeteget nevetünk a régi szép emlékeken.

– Azt még mindig nem mondtátok el, hogy miért voltatok beöltözve? – tettem fel azt a kérdést, aminek a válasza már azóta érdekel, hogy beléptek az ajtón.

– Ja, hogy ne ismerjenek fel a rajongók – lökőt bele Harry.

– Rendben Styles, te akartad – jöttem ki a vízből.

– Kapj el ha tudsz – futott el.

– Véged – vettem fel egy vizes törölközött és azzal csapkodtam miközben kergettem.

– Gyerekek vége a játéknak, Harry menünk kell – kiabált oda Louis.

– Hova? – kérdezte Harry mire megállt így feltudtam ugrani a hátára.

– Paul hívott minket, hogy meg kell valamit beszélni ami nem telefon téma – mondta szomorúan.

– Rendben, de kedden a buliba eljöttök? – kérdeztem.

– Mindenféleképpen – ölelt meg Harry.

– Akkor majd még beszélünk.

– Szia – ölelt meg Louis.

– Sziasztok, akkor kedden gyertek.

– Ki nem hagynánk – puszilta meg az arcom Louis és kimentek.

Bezártam az ajtót összepakoltam minden holmit mintha semmi sem történt volna. Minden bűnjelet eltüntettem. Erőm nem volt elmenni zuhanyozni így felvánszorogtam a lépcsőn és ledőltem az ágyra.

– Jó éjt nekem – mondtam magamnak.

– Jó éjt nekem – válaszolt valaki.

Minden álom kiment a szememből, felültem felkapcsoltam a villant és az első tárgyat ami a kezembe volt felvettem, hogy azzal védje magam, ami a könyvem volt. Jó vaskos, volt egy 400 oldala, ha nem több.

Mikor elnéztem a hang irányába azt hittem, hogy rosszul látok, egy papagáj ült az ágy szélén.

– Hát te, hogy kerültél ide? – kérdeztem meg tőle.

– Megszöktem – bólogatott szárnyait kitárva.

– Miért?

– Lucifernek nem tetszik a régi helye.

Ilyen is csak velem történhetett meg. Elmegyek bevásárolni találkozok két hírességgel, akik nem tudtam meg miért híresek, utána meghívtak, az egyik megcsókolt ezt követően meg jönnék pihenni erre egy papagájjal találom szembe magam. Ha ez álom, akkor mikor fogok végre felébredek? Remélem az előtt, hogy valami hülyeséget csinálnék.

– Lucifer a neved? – kezdtem beszélgetni egy papagájjal, végül is ez alá nem fogok csak lesüllyedni.

– Igen – bólogatott.

– És honnan szöktél meg? – úgyse hallja senki.

– Ketrecből – fordította oldalra a fejét.

– Oké – ne fogok vitatkozni egy papagájjal a végén vesztek.

– Lucifer éhes.

– Gyere, te szökevény – mentem oda hozzá és fellépett a karomra.

Lementem a konyhába letettem a pultra és megindultam a szekrények felé, hogy valami kaját keresek neki. Ahogy kutakodtam a vállamra szállt és kihúzott a csőrével egy zacskó chipset.

– Akkor együnk ezt – ültem le.

– Benne vagyok – szállt le a vállamról.

Kiöntöttem két tálba és az egyiket elé toltam, öntöttem neki vizet egy másik kis tálba magamnak meg colát és elkezdtünk enni, így hajnalba a legegészségesebb kajákat.

– Felháborító, hogy nem tudom kit csókoltam meg – kezdtem el panaszkodni.

– Bolond kalapos – bólogatott és közben folyamatosan ismételte magát.

– Miből gondold? – kérdeztem. Igen elmeséltem neki az egész napomat. Jó társaság csak hallgat és bólogat  hamarabb is lehetett volna beszélő papagájom.

– Tudom.

– Rendben, de gyere menjünk lefeküdni mert már hajnali hat óra van.

– Mennyi? – mint a lottó reklámokban. Tisztára olyan volta a hangja.

– Hat óra. Az szép akkor meddig voltak itt a fiúk?

– Nem tudom – mondta miközben felvettem a kezemre és megindultunk a szobám felé.

– Édes álmokat – mondta Lucifer miközben bele dőltem az ágyba. Ő az ablakba ült be, és figyelte a kinti világot.

– Neked is – mondtam és azonnal elnyomott az álom.

I. Évad 7. rész 08/30-31 L

.:: Zoe szemszöge ::.

Gyors bepakolás, után felmentem és felvettem a bikinimet majd megindultam a medence felé. Út közben a pezsgőt betettem a hűtőbe. Felkötöttem a hajam, hogy nem legyen vizes és fejest ugrottam a vízbe. Mondjuk nem értem minek kötöttem fel, amikor fejesre készültem. Nem baj ráfogjuk majd, hogy a pezsgő volt, ami fel sincs még bontva. Amúgy is nincs rajtam kívül senki. Max pár ízelt lábú az udvarba vagy rágcsálok azok meg nem azzal foglalkoztak, hogy én miért ugrok fejest a vízbe, ha meg igen akkor ott egy kis agy baj van. Egy darabig csak a vízen feküdtem, amikor meg kellően hidegnek találtam a pezsgőt bementem érte.

Felfeküdtem a matracra az italt kibontottam, hoztam epret és gondolkoztam. Milyen régen volt már barátom, lassan két éve, hogy újra szingli vagyok. Éppen ezen, elmélkedtem, amikor meghallottam, hogy csörgött a telefonom. Kieveztem nagyjából leráztam a kezemről a vizet, majd felvettem a telefont, de úgy, mintha bármelyik pillanatban robbanna.

– Szia – köszönt a vonal másik végén lévő illető.

– Szia, kit tisztelhetek meg a vonal másik végén? – szóltam bele unott hanggal.

– Harry – mutatkozott be.

– Tetszett a trükk?

– Igen jó, de hogy csináltad?

– Maradjon az én titkom.

– Mond meg – könyörgött.

– Talán, de nem jöttök el?

– Rendben megyünk.

– Hozzatok fürdő ruhát, meg pezsgőt.

– Viszünk fürdő nadrágot, pezsgőt is.

– Rendben – diktáltam le a címet. – Szia.

– Szia – tette le a telefont.

Mivel maradt még eper ezért gondoltam egyet elmentem a konyhába és belemártottam csokiba. Már csak egy marad mikor csengettek. Könyökig csokis voltam, gyorsan bekaptam a kezembe lévő epret és a lábammal ajtót nyitottam.

– Sziasztok – mondtam miután lenyeltem.

– Szia, mit csináltál? – kérdezte Harry, miközben a könyökömre mutatott.

– Csokis epret – invitáltam be őket, majd elkezdtem rágcsálni a kisujjam, mert már rászáradt a csoki.

– Van még belőle? – csillant fel Louis szeme.

– Igen.

– Akkor miért állunk még itt – indult meg befele.

– Másik irányba van a konyha.

– Rendben – tett 180 fokos fordulatot.

– Parancsolj – adta oda Harry a pezsgőt.

– Köszi, jössz te is eprezni.

– Persze – megindultunk befele, és tudomásul vettük, hogy az eper felét már meg ette Louis.

Kimentem a bontott pezsgőért töltöttem pohárba, hisz a pezsgő eperrel a legfinomabb finom. Mind a két üveg alkohol tartalmú buborékos italt elfogyott meg egy nagy tál csokis eper.

– Ez valami isteni volt – dőlt hátra Louis.

– Köszi.

– Harry találtam új szakácsot – ölelt át fél karral Louis.

– Ki mondta, hogy elvállalom? – néztem éretlenül rá.

– Én – húzta ki magát büszkén a bolond kalapos, de kicsit meg kellett támaszkodnia a pulton. 

– Sok szerencsét – veregette meg a vállam Harry.

– Majd csak ráveszem valahogy – vontam meg a vállam.

– Nem fogod, ha egyszer valamit a fejébe vett bunkós bottal sem ütöd ki onnan.

– Akkor kell a szerencse.

– Nagyon jó, most hogy meg van az összeesküvés ellenem, nem megyünk fürdeni? – kérdezte Louis, biztos már nagyon unta, hogy úgy beszéltük róla mintha itt sem lenne.

– Mehetünk – álltam fel.

– Harry? – kacsintott Louis Harry-re.

Hazza bólintott egyet majd felkaptak és megindultak velem, csak egyszer tévedtek el a házban, de akkor nagyon jót röhögtem rajtuk, nagy nehezen megtalálták a kertet és a medencébe dobtak, szerencsétlenek ez is nehezen ment, majd nem ők is velem együtt dőltek.

– Nagyon kedvesek vagytok – ültem ki a szélére.

– Tudjuk – öklöztek össze.

– Nincs kedvetek bele jönni, vagy lökjelek bele?

– Nem kell megyünk magunktól – válaszolt Harry, majd levették a ruháikat és beugrottak a vízbe.

I. Évad 6. rész 08/30 L

.:: Louis szemszöge ::.

Figyeltem a távolodó alakját, közben megnéztem azt a formás feneket, a copf még jobban kiemelte.
– Hogy értette azt, hogy a zsebemben néztem-e? – értetlenkedtem.

– Nézd meg! Nem veszíthetsz semmit – mondta Harry, miközben fizettünk.

Megnéztem a zsebeimet, de nem találtam semmit. végig tapogattam a seggem egy teli bevásárló központba. Remélem holnap ezt viszont látom, valamelyik újságban. Louis Tomlinson, aki saját magát taperolja a bevásárló központba. Szalagcím gyanús, meg hogy utána fel is adhatom az álmaimat, hogy folytatom a hírességek élet vitelét. 

– Farzsebedbe nem nézted – mondta Harry amikor látta, hogy nem találtam semmit.

– Itt van! – kiáltottam fel miközben beültünk a kocsiba. Mint valami őrölt, páran oda is fordultak szemüket ráncolva. Nem érdekelt, sokkal inkább a titokzatos lány, azokkal a markolni való fenekellel. 

– Mi van rajta – vette ki a kezemből, sőt inkább tépte.

– Még nem láttam add vissza – kaparintottam meg.

– „Zoe 7783319 hívj fel ;)” – olvastam fel mosolyogva.

– Akkor mire vársz hívd fel – állította le a kocsit.

– Majd felhívom – legyintetettem.

– Ha te nem hívod fel akkor az enyém lesz – mosolygott el gonoszul. 

– Jó felhívom, majd – mondtam végét halkan, inkább csak magamnak, ezzel is próbáltam megnyugtatni magam. Annyira bele feledkeztem magamba, hogy fel sem tűnt, miszerint már megérkeztünk a házhoz. Harry meglökött mire sikerült magamhoz térnem. Kivettük a táskákat a kocsiból, majd megindultunk a hatalmas puccos házhoz, ami nem neveznék otthonnak. 

– Megjöttünk – kiabálta Harry.

– Hoztunk kaját – ordítottam teli torokból én is.

Liam és Zayn futott lefele alsógatyában. Azonnal rá vetették magukat a kajára, én meg egy répát vettem ki és kezdtem el rágcsálni. Valami hiányzott, de egyszerűen nem jöttem rá, hogy mi.

– Hol van Niall? – kérdeztem, mert furcsálltam, hogy az éhen korász nincs itt amikor kaja van.

– Randija van. Hétre ment a csajáért – kezdett el kotorni a zacskóba Zayn.

– Mikor csajozott be? – kérdeztem.

– A vonaton találkoztak – forgatta a szemét unottan Liam közben meg fájdalmasan felsóhajtott.

– Louis is becsajozott – dörzsölte a kezét gonoszul Harry, már csak a jellegzetes Joker kacaj hiányzott, még a mosolya is pontosan ugyan olyan volt.

– Nem – tiltakoztam.

– Igen egy bűvész talált magának – bökött meg Harry, közben a kezével úgy csinált volna mintha megátkozott volna engem.

– Mi volt a trükkje? – kérdezte kíváncsian Liam.

– Talán elvarázsolt a szemével – cukkolt Zayn csokival teli pofával.

– Dehogy úgy tudja becsempészni a zsebedbe a papírt, hogy észre se veszed – mondtam két harapás között.

– Legalább megfogta a segged, bele markolt – kérdezte Harry röhögve.

– Mondom, hogy nem éreztem – forgattam a szemeim, már nagyon utáltam a béna disznó vicceit, de szerintem senki nem szórakozott már ezen..

– Mikor hívod fel a Répás lányt, vagy inkább varázsló lányt? – kezdte le enni a chipset Zayn.

– Majd – mentem volna fel, de Harry kikapta a kezemből a papírt.

– Akkor majd én felhívom a varázslót! – kezdte le beütni a számát a telefonba.

– Meg ne próbáld – akartam elvenni tőle a telefont, közben meg a szemem vérben fogott. Semmi esélyem nem volt el venni tőle, túl magas volt hozzám képest.

– De megcsinálom – nyomta meg a zöld gombot és közben egyre jobban ívelt felfelé a szája és megjelent rajta megint az a jellegzetes gonosz és perverz mosoly. 

– Szia…Harry…Igen jó trükk, de hogy csináltad?...mond meg…Rendben megyünk… Viszünk fürdő nadrágot, pezsgőt is...Szia – tette le a telefont. Közben meg eltűnt a vigyor a képéről.

– Mit mondott? – kérdeztem izgatottan, ha már beszélt vele, minél többet meg akarok tudni, főleg hogy olyanról beszéltek, hogy megyünk, de fogalmam sincs, hogy hova.

– Megyünk és szerzünk pezsgőt meg hozd a fürdő nadrágodat.

– Miért? – néztem értelmetlenül, ennél azért jóval több információt is megoszthatna velem, elvégre a barátom, vagy mifene.

– Mert megyünk medencézni azzal az feltétele, hogy viszünk neki pezsgőt.

– De ki megy? – kérdezett Zayn.

– Én meg Louis – mondta Harry.

– Hogy mindenki csajozik, Daniel és Perrie meg nem érnek rá – panaszkodott Liam, és inkább vissza fordult a csokijához, az legalább rá ért este.

– Megyünk pá – intettem és felszaladtam a fürdő nadrágért.

Kivettünk a hűtőből egy pezsgőt és meg indultunk. Nagyon közel volt a háza. 15 perc séta vagy annál kevesebb, de mivel kocsival mentünk ezért úgy 5 perc alatt oda értünk. 

– Te nem itt lakott az a csaj, aki egyszer megtámadott minket? – kérdezte Harry.

– Nem ott – mutattam a mellette lévő házra. 

– Akkor jó, menjünk be. 

I. Évad 5. rész 08/30 L

.:: Zoe szemszöge ::.

Miután bezártam az ajtót megindultam bevásárolni, amint beértem elővettem a bevásárló listát, amit ide fele írtam. Mikor a zöldségeshez értem két műbajszot, sapkát és napszemüveget viselő embert, hippi... valamik ott veszekedtek. Ha nem lettek volna annyian akkor biztos, hogy szét röhögtem volna a fejem, így csak magamba nevettünk rajtuk.

– Add vissza a répámat – kiabálta a bolond kalapos.

– Nem adom vissza, mert velem soha nem foglalkozol – emelte magasba a kék sapkás.

– Ingyen cirkusz – röhögtem most már hangosabban, páran oda is fordultak, majd megint a hippiket nézték.

– De azok az én répáim – ugrált a kalapos, annyira, hogy elhagyta a bajszát.

– Akkor szerezd vissza – futott el a kék sapkás és közben ő is elhagyta a bajszát.

Figyelmen kívül hagytam a két örültet. Oda mentem, hogy vegyek répát, de láttam, hogy a bolond kalapos lógassa az orrát. Meg esett rajta a szíven. Minek vagyok ennyire jó szívű?

– Meséld el miért rohant el a répáddal? – kérdeztem miközben a vállára tettem a kezem.

– Szerinte keveset foglalkozok vele – ült le törökülésbe a sor közepére. Mindenki kerülgetett minket, de őt egyszerűen nem érdekelt hogy akadály a bevásárló központban.

– Visszaszerezzem? – guggoltam le.

– Megtennéd? – nézett fel rám csillogó szemekkel. Mint egy kisfiú aki hamarosan vissza kapja a rég elveszett játékát.

– Akkor nem kérdezném.

– Ez igaz, de hogy szerzed vissza?

– Csak mond meg a nevét.

– Harry.

– Fogd meg és maradj itt – nyomtam a kezébe a kosarat.

– Rendben.

Megindultam Harry után. Mondjuk, azt nem tudom, miért segítek, mindegy. Egyszer élünk. Éppen ezen gondolkoztam meg azon, hogy-hogy fogom belecsempészni a számom a zsebébe, annak az bolond kalaposnak. Ha már így alakult akkor használjam ki. Új város, új lehetőség. Itt senki nem ismer, még.

– Harry?! – kiabáltam oda, amikor megláttam a kék sapkáját, a borok között válogatva.

– Adok autógrammot, meg képet csak ne sikíts – nézett rám rémült tekintettel.

– Nem kell kép sem autogram és még sikítani sem fogok, mert mondjuk, nem látom az értelmét.

– Furcsa, akkor honnan tudod a nevem? – szűkült össze a szeme.

– Egy kobold mondta amikor oda adta a kincses vödrét – röhögtem azon amilyen fejet vágott. – Bolond kalapos mondta, mert fel ajánlottam neki, hogy vissza szerzem a kajáját.

– Milyen kedves vagy, de nekem mi a hasznom belőle?

– Nem tudom. Semmi.

– Kérek érte valamit.

– Mit kérsz?

– Egy puszit ide – mutatott az arcára, mosolyogva.

– Ismerem a trükköt, de jó – megfogtam a fejét nehogy el tudja fordítani és véletlenül csók legyen belőle.

– Okos és még szép is – mondta miközben elvettem tőle a répát.

– Köszönöm.

Mentem vissza a répátlanhoz, aki ugyan ott volt. Talán max annyi, hogy mellette volta a kosaram. Lógatta az orrát, és így nem látta, hogy megyünk felé. 

– Parancsolj – guggoltam le, mert a földet nézte.

– Köszönöm – ugrott fel úgy, hogy lesett a kalapja.

– Itt van – adtam oda neki a répát.

– Imádlak – ölet meg. Itt a megfelelő alkalom. A kezembe lévő papírt, amire fel volt írva számom betettem a farzsebébe. Fel sem tűnt neki. Harry, meg nem látott semmit, mivel folyamatosan figyelte a tömeget. 

– Azért ennyire nem kell örülni, mert meghiúsította a tervemet – mondta durcásan Harry.

– Igen ööö – kezdtem el.

– Louis – segített ki Harry.

– Köszi. Igen most már elengedhetsz mert alig kapok levegőt.

– Rendben, köszi még egyszer.

– Szívesen, de én megyek.

– Várj a telefon számod add meg, meg még a nevedet sem tudjuk.

– Zsebedbe nézted? – kérdeztem miközben elmentem a kaszához fizetni.

Kifizettem mindent, majd intettem egy taxi-nak és haza szállítottam magam, nem kockáztatok meg még egy bolyongást.